"Fiam, nem zenésznek való a motor,
elesel
vele és abból nagyon-nagy baj lehet"
- mondta még korábban az édesapja.
Élt 9386 napot...
1993. július 10-én Kun Péter mindössze 25 éves volt, amikor egy végzetes motorbaleset során életét
vesztette. Az Agárdon megrendezett harmadik Edda-táborból indult el Budapestre Yamaha versenymotorján július 10-én, hajnali négy órakor. A 70-es út 47-es kilométerköve pedig azóta is zarándokhelynek számít.Motorosok, rockzenészek, rockerek és minden jó ember számára tragikus évforduló a mai nap.
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság akkori közbiztonsági helyettese azt nyilatkozta, a nyomok alapján Kun Péter feltehetően meg akart fordulni a motorjával, hogy visszainduljon Agárdra, ezért keresztbe állt az úton. A mikrobusz beviharzott a kanyarba, a testőr fékezett, de nem kerülhette el az ütközést, a gitáros azonnal meghalt.
/ a mai napig tartó mindenféle híresztelés bogozása nem célom. /
Pétert 1993. július 17-én több ezer gyászoló jelenlétében helyezték örök nyugalomra a százhalombattai katolikus temetőben.
Színpad formájú ravatalon feküdt, virágokkal díszített Gibson-gitárral.
A fekete Edda-pólós rajongókat elkülönítették a gyászoló családtól, az együttes tagjaitól. Az első sorokból bekiabáltak a koporsónál álló Patakynak: "Mondd, hogy nincs benne Kunos!"
""Utoljára épp arról beszélgettem vele, hogy miért adta vissza a choopert, és hogy tetszik neki ez a Speed-motor. Hogy neki a sebesség milyen sokat jelent"- mondta el Szasza, a Sex Action frontembere.
” Csütörtökön, az Edda- tábor első napján láttam utoljára. Kérdeztem. tudja-e, hogy szombaton, július 10.- én lesz a találkozásunk hároméves évfordulója? Bólintott, és azt mondta, hogy lesz meglepetése. És július 10. én meghalt…A koporsónál beletettem a zsebébe a gyerekről készült ultrahangos képet, a kiskutya medálom párját, és levágtam a hajából egy tincset…”.
A hat hónapos terhes Újfalusi Éva, Kun Péter barátnője 1993- ban a temetés után nyilatkozta ezt. 1993 decemberében megszületett Kun Péter lánya: Petra.
Péter gyermekkorától a zene vonzásában élt, hiszen Édesapja is zenész volt, és
korán kísérte fellépésekre illetve vett azokban részt később. Mire elérte a hároméves kort már ő is aktív részese volt édesapja zajos
próbáinak: sorba rakta a mesekönyveit, s fakanállal a kezében dobosként
csatlakozott a felnőttekhez. Ekkoriban már édesapját is kezdte
kioktatni: "Apuci ez nem jó, hamisz" mondattal tette helyre a hamisan
éneklő édesapját. Egy nyári délután focizni ment édesapjával Komár motorral. Peti
elől ült, s nagy hévvel magyarázott valamit, így elfelejtett
kapaszkodni a kanyarnál, s az árokba esett. Az árokból kimászva az első
mondata ez volt: "Apuci, ezt most megúsztuk!"
Péter egykori tanára, Gubica Tibor igy emlékezett rá, mint kisiskolásra: "Lelkiekben
volt ő másabb a többitől. Meg kell, hogy mondjam, hogy rajongtak érte
az osztálytársai. Ez nekem egy örök kérdőjel marad, hogy miért
imádták őt ennyire az osztálytársai. Petya meg komoly volt, szóval nem
volt olyan virgonc gyerek mint a többiek, korához képest mondhatom úgy,
hogy valahogy érettebb volt.
Tulajdonképpen én őt igazán felszabadultnak sohasem láttam. Péter
érzelmekben mindig is gazdagabb volt. Ez meglátszott a komolyságán, a
megjelenésén is. Érzékeny volt, és ezekre az érzékeny lelkekre különösen
oda kell figyelni.
Általában az érzékeny emberek a tehetségesek, az őstehetség bennük van,
és ezért is viselik nehezebben az élet viharait, megrázkódtatásait, és
ezért is őket hamarább éri katasztrófa. Diákként precíz, szorgalmas,
kötelességtudó volt, komolyabb mint a többi. "
Mikor 12 éves korában egyik osztálytársa kölcsönadta neki a Deep Purple japán koncertlemezét, leesett az álla Blackmore gitárjátékától. A csellót abbahagyta, s innentől kezdve csak a gitárral foglalkozott. Münchenben vették meg az első maga által elképzelt gitárt. (B. C. Rich márkájú gitárról van szó.)
Önálló pályafutását 1984-ben kezdte, saját alapítású zenekarában,
a Tritonban kezdődött,(1984–1986)
játszott a Magazin / a Sing Sing elődje/, a Sing Sing, (1988–1989)
Kenguru, új Triton (1989–1990)
és profi karrierjének nyitányaként a Pokolgép együttesben (1990–1991)
„Mindig jókedvű, vidám volt. Intelligens srác, aki nemcsak kiváló
zenész, hanem kellemes beszélgetőpartner, jó haver, ritka jelenség a
rockzenészek között” – emlékezett vissza rá Cselőtei László.
2008.08.03. 02:24
Tobola Csaba - OSSIAN: 'Péterrel való barátságom az igaz barátság törvényén alapult. Számára én
voltam a legjobb dobos, és számomra ő volt a legjobb gitáros. Amikor
szétváltak útjaink, utána is sokat találkoztunk, beszélgettünk, néha még
itthon is Battán. Mielőtt Petivel megtörtént volna a baleset, a
legutolsó fotozása velem volt. Szerintem ez nem véletlen, ez is olyan
érdekes dolog volt, hogy ez igy történt, és igy akarta a sors, és Isten.
Volt egy "sztárok trikóban" cimű Ifjúsági Magazinbeli riport, és fotó,
és abban én voltam az Ossiánból, és Peti az EDDÁ-ból.
Aztán eljött a végzetes nyár. Azt hiszem, hogy akkor kötöttek egy Yamaha
szerződést, és Peti kapott egy Yamaha chooper motort. Volt itt egy srác
Battán, akinek egy gyorsasági motorja volt, és cseréltek a Petivel egy
körre. Mikor a gyorsasági motorral ment, és visszajött, azt mondta,
hogy hihetetlen, hogy micsoda különbség van a két motor között. Én akkor
már elkezdtem félni hogy belebukott a sebességbe, és hogy valami nem jó
így. Később csak annyit hallottam, hogy lecserélte a motorját. Egyszer
láttam még Pesten, csak úgy távolról láttam a motorról, hogy ő az. Aztán
legközelebb a baleset napján hallottam róla. Emlékszem, hogy itt
feküdtem a szobában, és akkor mondta be a rádió, hogy az EDDA koncert
elmarad, és azok akik elindultak ne induljanak el, mert a koncert
elmarad Kun Péter motorbalesete miatt. Nahát mondom gratulálok Peti
ügyes vagy - és ezenkívül még csak annyit mondtak be, hogy kórházban van
és megsérült. Én már ezek után telefonáltam, és rohantam ezerrel
mindenhova, hogy milyen kórházban van a Peti, milyen az állapota, mi
történt, hogy történt stb. Aztán nem találtam semmit, csak annyit, hogy
kórházban van, és senki nem akarja elmondani, hogy milyen kórházban
van, és hogy van. Aztán olyan gyanús lett, hogy miért nem akarják
elmondani, hogy milyen kórházban van a Peti. Hát aztán nagyon nagy
meglepetésemre sajnos kiderült, hogy meghalt. Nagyon elszomorodtam mert
megint egy jó ember halt meg és egy nagyon nagy zenei tudással
rendelkező ember aki nagyon sok mindent betöltött az életemben.
Véleményem szerint nagy veszteség a magyar zenei életnek, és főleg
azoknak akik igazán közel álltak hozzá, és igazán szerették őt. A mai
napig járok ki a sírjához, elmondom, hogy mi történt a városban, a zenei
életben stb. és elbeszélgetünk a dolgokról, mindenről. Hát persze én
beszélek végig, és elképzelem a válaszait. Tehát nem engedtem el
magamtól a Pétert, érzem, hogy velem van, és szerintem tudja ő is, hogy
én vele vagyok és hogy mindig is szeretni fogom, és örökre barátok
maradunk."
Egy dolgot minden rocker biztos tud
Gitározni, jól kevés ember tud
Élt köztünk egy jószívű ember
Aki úgy gitározott, mint egy isten
De a sors közbeszólt élete útjába
Soha nem tudjuk meg ezzel mibe meggátolta
Egy szörnyű baleset sajnos megtörtént
És elvitte tőlünk Százhalombatta hősét
Triton, Sing Sing, Edda, Pokolgép zenei útja
Soha nem felejtjük el milyen, ha a gitárt nyúzza
Zseniális volt minden egyes szólója
Kunos Peti nem felejtünk el soha
