"Valaha a Crystals ezt
énekelte: a fiú megütött, és én örülök.
Most ez így szólt: üss meg és eltöröm a kibaszott állkapcsod.
(Ez nyilvánvaló fejlődés.)"
Most ez így szólt: üss meg és eltöröm a kibaszott állkapcsod.
(Ez nyilvánvaló fejlődés.)"
571. oldal
Salman Rushdie
Kiadó:
Európa Könyvkiadó
Kiadás éve:
1999
Salman
Rushdie új, világokon átívelő és kultúrákat összefogó regényében, mely
az angol és amerikai kiadással egy időben jelenik meg magyar nyelven,
szinte a lehetetlent kísérti. Hőseit, Ormus-Orpheuszt és Viná-Eurüdikét,
először – mint a kor ünnepelt rocksztárjait – felrepíti az égi és földi
csillagok közé, ahol galaxisok ütköznek egymásnak és kebelezi be egyik a
másikát, majd leviszi őket a föld alá, az Alvilágba, ahonnan – akárhogy
szeretné is ezt a mítoszokhoz szokott olvasó – nincs visszatérés.
A történetet elmesélő fényképész, Ráí, aki maga is a regény egyik főszereplője s a Víná után áhítozó hősszerelmes, Bombay szülötte, akár a szerző, s a két másik hőssel együtt innen indul világhódító útjára, előbb Angliába, aztán mindannyiuk álmainak földjére, Amerikába. Ő soha nem jut el olyan óriási magasságokba, mint Víná és Ormus, a legendás rockzenekar, a VTO alapító tagjai és oszlopai, akiknek orpheuszi életútja mellett Rushdie végigköveti a rockzene, mint a század második felét meghatározó kulturális képződmény történetét is. Ezek a bálványok azonban, hiába tekintik őket isteneknek, ugyanúgy küszködnek sorsukkal, az egymás mellett létező és egymással harcoló univerzumokkal, a talpul alatt recsegő-ropogó, majd végül a Víná talpa alatt megnyíló és őt elnyelő földdel, mint Ráí, a világ háborús zónáit megjáró és a láthatatlanná válás képességét tökélyre fejlesztő szerző-mesemondó (igen, így kell láthatatlanná válnia a fatvá miatt még mindig rejtőzködni kényszerülő Rushdie-nak is), vagy mint mi valamennyien, akik itt élünk ezen a – mi tagadás – tökéletlen sártekén.
A vaskos regény azonban jóval több, mint megregényesített, fiktív rocksztori. Mindenekelőtt azért, mert az író a rockon keresztül a huszadik század végének globalizált kultúrválságáról is szól, persze nem diszkurzív módon, hanem hatalmas, látomásos képekben, szürreális, mágikus víziókon (többek közt drogos víziókon) át, egy világállapotot jellemezve élénken tragikus színekben, belelopva a nagyívű panorámába saját - ugyancsak legendás - sorsának, halálra ítéltetésének, bujkálásának, inkognitóinak kaleidoszkopikusan ábrázolt, mégis lírai vonásait is. De még ezzel sem éri be az író, regénye lehatol a mítoszok, a motologémák, a vallástörténet ősforrásaiba is. Vina - többszörös rájátszások igazolják - tulajdonképpen Euridiké, Ormus Orpheusz, és még számos szereplő antik, vagy még régebbi alakmása felismerhető a műben. Hatalmas regény a Talpa alatt a föld, valószínűleg Rushdie eddigi fő műve, ám, minden allúziója, rejtett és átrajzolt utalása, a benne felhalmozott mérhetetlen kultúrhistóriai anyag ellenére korántsem csupán "vájtfülű" értőknek való olvasmány. Bizonyos szintjei, maga a sztori - mindenki számára érthető, élvezhető.
A történetet elmesélő fényképész, Ráí, aki maga is a regény egyik főszereplője s a Víná után áhítozó hősszerelmes, Bombay szülötte, akár a szerző, s a két másik hőssel együtt innen indul világhódító útjára, előbb Angliába, aztán mindannyiuk álmainak földjére, Amerikába. Ő soha nem jut el olyan óriási magasságokba, mint Víná és Ormus, a legendás rockzenekar, a VTO alapító tagjai és oszlopai, akiknek orpheuszi életútja mellett Rushdie végigköveti a rockzene, mint a század második felét meghatározó kulturális képződmény történetét is. Ezek a bálványok azonban, hiába tekintik őket isteneknek, ugyanúgy küszködnek sorsukkal, az egymás mellett létező és egymással harcoló univerzumokkal, a talpul alatt recsegő-ropogó, majd végül a Víná talpa alatt megnyíló és őt elnyelő földdel, mint Ráí, a világ háborús zónáit megjáró és a láthatatlanná válás képességét tökélyre fejlesztő szerző-mesemondó (igen, így kell láthatatlanná válnia a fatvá miatt még mindig rejtőzködni kényszerülő Rushdie-nak is), vagy mint mi valamennyien, akik itt élünk ezen a – mi tagadás – tökéletlen sártekén.
A vaskos regény azonban jóval több, mint megregényesített, fiktív rocksztori. Mindenekelőtt azért, mert az író a rockon keresztül a huszadik század végének globalizált kultúrválságáról is szól, persze nem diszkurzív módon, hanem hatalmas, látomásos képekben, szürreális, mágikus víziókon (többek közt drogos víziókon) át, egy világállapotot jellemezve élénken tragikus színekben, belelopva a nagyívű panorámába saját - ugyancsak legendás - sorsának, halálra ítéltetésének, bujkálásának, inkognitóinak kaleidoszkopikusan ábrázolt, mégis lírai vonásait is. De még ezzel sem éri be az író, regénye lehatol a mítoszok, a motologémák, a vallástörténet ősforrásaiba is. Vina - többszörös rájátszások igazolják - tulajdonképpen Euridiké, Ormus Orpheusz, és még számos szereplő antik, vagy még régebbi alakmása felismerhető a műben. Hatalmas regény a Talpa alatt a föld, valószínűleg Rushdie eddigi fő műve, ám, minden allúziója, rejtett és átrajzolt utalása, a benne felhalmozott mérhetetlen kultúrhistóriai anyag ellenére korántsem csupán "vájtfülű" értőknek való olvasmány. Bizonyos szintjei, maga a sztori - mindenki számára érthető, élvezhető.
Szösszenetek a műből:
Túl sokan fröcsögnek túl sok szót, és ezekből a szavakból végül majd golyók és kövek lesznek.
54. oldal
– Szóval miért kell egy vak embernek optikus, Yul?
– Optimizmusból, Johnny. Optimizmusból.
– Optimizmusból, Johnny. Optimizmusból.
248. oldal
Egy orosz elmegy az
autószalonba, ahol odalép hozzá egy eladó. Jelenleg nincs kocsi a
szalonban, sajnos, éppen nincs egyetlen modelljük sem, de, magyarázza az
eladó, vannak fényképeink, és boldogan felveszem, uram, a rendelését. A
vásárló gyorsan aláírja a papírokat, és megkérdezi: mikor kaphatom meg?
Két év múlva, feleli az eladó. – Jó. De délelőtt jön vagy délután? –
Bocsánat uram, azt hiszem, nem értette, azt mondtam, két évbe telik. –
Igen, rendben van, de két év múlva délután várjam, vagy inkább délelőtt?
– Ez nevetséges, uram, mit számít ez? – Hát, tudja, délután a
vízvezeték-szerelő jön.
493-494. oldal
Beszélni akar az
argentin futballistáról, Achilles Hectorról is, akit délen elraboltak a
forradalmárok. Bámulatos név, görög és trójai?, nyertes és vesztes?,
kétszeres hős, mondja. Fogvatartói határidőket szabtak. Azzal
fenyegetőznek, hogy egyenként levágják a lábujjait, ha nem teljesítik a
követeléseiket. De a határidők elmúltak és eddig nem hozott lábujjat a
posta. A forradalmárok is futballőrültek. Az a kérdés, hogy melyik
szenvedélyük kerekedik felül.
606. oldal
Egy nő, aki énekelni tud, soha nincs egészen távol a megváltástól. Kinyitja a száját és felszabadul a lelke.
Olvastam egyszer egy történetet egy nőről, aki utálta lusta, trehány
férjét. Amikor a férfi meghalt, elhamvasztatta és hamvait egy homokórába
tette, melyet a kandallópárkányra állított a következő felirattal:
Végre, te disznó, dolgozol is egy kicsit.
649. oldal
167. oldal
649. oldal
Megértettem, mit tesznek
értem és miért. Főleg barátságból, igen, és ezért én azóta is mély
hálát érzek irántuk. De ott volt az érme másik oldala is. Az emberek nem
szeretik a közelükben a kétségbeesést; tűrőképességünk azokkal szemben,
akik igazán reményvesztettek, akiket helyrehozhatatlanul megtört az
élet, erősen korlátozott. Azokat a könnyes történeteket szeretjük,
melyek véget érnek, mielőtt megunnánk őket. Megértettem, hogy jó és igaz
barátom ez a három ember, hogy mindenki egyért és egy mindenkiért, hogy
ők az én testőreim. De azt is láttam, hogy jobban kell viselkednem a
kedvükért. Olyan lettem nekik, mint a gyötrő fogfájás, a bélbántalom, a
gyomorfekély. Jobban kellett lennem, mielőtt úgy döntenek, kigyógyítják
magukat belőlem.
Ha a barátság üzemanyag, készletei nem kifogyhatatlanok.
Ha a barátság üzemanyag, készletei nem kifogyhatatlanok.
653-654. oldal
A gyilkosság erőszakos
bűncselekmény a meggyilkolt személy rovására. Az öngyilkosság erőszakos
bűncselekmény azok rovására, akik életben maradnak.
277. oldal
