2013. július 16.napon stúdióba vonult az észak-amerikai metal csapat a
'Plagues Of Babylon" című új album munkálataira, mely előreláthatóan az év végén vagy 2014 januárban jelenik meg.
Az album 6-7 szerzeménye egy sztorit fog alkotni: az album első fele beilleszthető lesz majd a Something Wicked világába. A többi dal mind külön-külön álló szerzemény lesz.
Az új albumon szerepel egy különleges dal If I Could See Yout címmel... de erről még csak annyit tudunk, hogy aki hallotta, libabőrös lett tőle.
Az album debütálása után 2014 januárjában turnéra indulnak, mely során Budapesten is fellépnek február 05.-én a Club 202-ben.
"Nagyon izgatottak vagyunk, mivel gyilkosan szól az anyag már ebben a demó-fázisban is. Ez az album nagyon különlegesnek ígérkezik!" - közölte a csapat vezetője, Jon Schaffer.
Az „új” énekes: Stu Block
"Amikor még csak utánajártam neki, hogy mégis miféle figura, azonnal feltűnt a tűz a szemében. Sugárzott belőle az energia, a kontrollált düh, ami szükséges az Iced Earth-be. Az sem mellékes, hogy egyik pillanatban death metalos hörgések hagyták el a torkát, a következőben pedig már olyan sikolyokat eresztett meg, mint Halford. Remek a dallamérzéke, akár Queen-es refrénekkel is meg tudna birkózni. Igen széles a hangterjedelme, de emellett fejlődni is tud, hiszen amióta az Iced Earth-nek a tagja, új technikákat is megtanult. Amikor beinvitáltuk a stúdióba, hogy mutassa meg, mire képes, már az első tíz percben tudtam: ő a mi emberünk."
Az új dobos: Raphael Saini
"Ez volt életem egyik legnehezebb döntése, de én most egyszerűen nem tudom vállalni azt a fajta ütemtervet, amit a zenekar megkíván és megérdemel."
Brent Smedley távozásának oka családi jellegű. Az ütős úgy döntött idős és beteg szülei mellett most a helye, róluk kell gondoskodjon és velük kell foglalkozzon. Brent helyét Raphael Saini fogja átvenni az amerikai power bandában.
Raphael többek között olyan dobosoknál tanult, mint John Macaluso, George Kollias, Aquiles Priester (Hangar, ex-Angra), Ricardo Confessori (Angra), Jean Dolabella (Sepultura).
Nem túl rég jelent meg egy sikeres koncertanyaguk, amelynek Live At Ancient Kourion a címeA felvétel 2012. augusztus 19-én készült a több, mint 3 órás koncerten, méghozzá a veterán producer, Jim Morris (Morrisound stúdió) irányításával, aki egyenesen Floridából repült át Ciprusra a buli rögzítése miatt.
Korábban ez történt :
Az Iced Earth zenekar története 1984-ben kezdődik Indianában, az Amerikai Egyesült Államokban. Egy bizonyos Jon Schaffer nevű krapek megalapítja az akkor még teljesen ismeretlen Purgatory-t, s ezen a néven megközelítőleg három éven keresztül tevékenykedik, számos demót kiadva. Az együttes ezután Floridába költözött valamikor az 1988-as év vége felé, és nevet változtatva megszületett az Iced Earth. A kezdetekben ezt nem koronázta siker, hisz a névváltás voltaképpen új élet forrása volt, és bármily hihetetlen, más utakra kormányozta Jon Schaffer legénységét. Rövid tétlenkedés után azonban robbant a bomba, és Tom Morris közreműködésével napvilágot látott az Enter The Realm demó, melyet a hónap demójának, később pediglen az év demójának választottak.
Enter The Realm
Jon Schaffer - Rhythm Guitar, Backing Vocals
Randy Shawver - Lead Guitars
Gene Adam - Vocals
Dave Abell - Bass Guitar
Mike McGill - Drums
Az albumot követő turné azt hiszem magáért beszél, Európában már a Blind Guardian vendégeként járták az öreg kontinens színpadait, klubjait, többek között megfordulva a Csepeli Művelődési házban is….(hihetetlen, nem?:D)
1992-ben járunk, kerek egy évvel az Iced Earth megjelenése után, az amerikai bőrnadrágosok újabb alkotásra szánták el magukat: kiadásra került a Night of the Stormrider, melyben már Jon Schaffer vette át egy az egyben az éneket is, hisz a korábbi vokalista John Greely kivált a csapatból…Ezenkívül a dobokat ezen az albumon a Mike-ot váltó Richey Secchiari püfölte. Az Angels Holocaust, a Stormrider, a Travel in Stygian
szerintem ismerősen cseng az összes rajongó fülében. Persze az eladási
listák is ezt bizonyítják, az album többek között Japánban is aratott.
Az
ezt követő fekete lyuk viszont majdnem, hogy érthetetlen volt, lévén,
hogy kerek három éven keresztül Jon-ék nem tudtak megegyezni a kiadóval,
valamint a show-k is elmaradoztak…De mint tudjuk a medve sem alszik
örökké téli álmot, az Iced Earth körül is megindultak a találgatások, és
mindennek a fönők Jon frappáns módon élét vette egy új, ismét remek
albummal a Burnt Offerings-szel (Last December, Burnt Offerings). Az
égiek azonban ezúttal elfordították tekintetüket az IE-től, és az album
végülis nem hozta azt, amit olyannyira áhítottak, sőt a rengeteg
viszontagság a bandának sem tett jót, olyannyira, hogy Rodney Beasley
távozott is a zenekarból….DE!!!!!! A Burnt Offerings albumon debütált
Matthew Barlow, aki gyakorlatilag remek hangjával új fazont szabott a
zenekarnak, és innentől fogva az Iced Earth csillaga egyre magasabbra és
magasabbra hágott a metal egén.
A
történet jelentős fordulatot vett 1996-ban, mikor egy kiváló alkotással
- már nyugodt szívvel titulálhatjuk alapműnek is - napvilágot látott az
Iced Earth történetének eddigi legjobb műve a The Dark Saga. Barlow
remek beilleszkedése a bandába ezen az albumon jött ki legelőször, és az
Iced Earth végigtarolt a világon. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az
európai turné során a Nevermore-ral koncerteztek. Ebben az időszakban
esett az, hogy a turné éppen Görögországban tartott, és egy rendkívül
kivételes hangulatú koncert után Jonék kijelentették: ők bizony az élő
koncertfelvételüket itt fogják lemezre vinni…
Az albumon olyan pofás kis számok lefegtek mint a Dark Saga, I Died For
You, The Haunter, Slave To The Dark, Violate…Mondanom sem kell, ezek
később is rendszeresen előkerültek. A koncertalbum egyébként 1999-ben
került kiadásra, méghozzá Alive in Athens címen, egy triplaCD-s
formátumban.
Két évvel késöbb a varázslat tovább szárnyalt; a Something Wicked This
Way Comes albummal, ha lehet így fogalmazni, még nagyobbat taroltak,
ezer meg ezer rajongó ismerte magáénak az ekkor már vérprofi amerikai
zenekart. Ha azt mondom, hogy Melancholy vagy éppenséggel Burning Times,
nem hinném, hogy valakinek is más jutna eszébe, mint az Iced Earth…
Az ezredforduló után Jon Schaffer barátunk a misztikus világot kapta
elő, és a zenekar 2001-ben előrukkolt a Horror Show albummal
(Dracula,Wolf, Jack),mely ezúttal halványabban tündökölt elődjeihez
képest, bár ekkorra már a zenekar neve eladta az albumot, az is tény…
2003 júniusában nem kis meghökkenést előidézve, váratlanul elhagyta a
zenekart Matthew Barlow énekes, aki addigra már az Iced Earth egyik
védjegyét képezte, és mint köztudott az énekes karaktere és hangszíne a
zenekar fazonja is egyben, ezért hatalmas csalódással konstatálták a
hívek Matt távozását. Barlow elmondása szerint a 2001 szeptember 11.-i
események rádöbbentették, hogy milyen rövid is az élet, és szeretne
felhagyni zenész karrierjével, hogy a társadalom más területén keresse a
megélhetését…
Megindultak a találgatások, ki lesz az utód, ki fogja helyettesíteni a
jól megszokott énekhangot? A megoldás egészen salamoni volt, hiszen a
Judas Priest ifjú énekese Tim "Ripper" Owens vette át a stafétabotot.
Rengeteg támadás érte Jon „főnök”Schaffert, hiszen Ripper stílusa
összeegyeztethetetlen volt az IE zenéjével, nem beszélve arról, hogy
sokan egy sivár Halfrod-kópiának tartották.
Nem hiszem, és hiszem, hogy nem lehet kétely a 2004-es The Glorious
Burden létjogosultsságát tekintve, hisz szerény véleményem szerint ez az
IE történetének egyik legjobban megkomponált és legütősebb hangzású
albuma. Személy szerint Rippert is jobb énekesnek tartom Barlownál, de
ez legyen az én gondom. Hatalmasat alkotott az Iced Earth, és ezzel
biztosította létjogosultságát a mára már egyre öregedő zenekar. A
Gettysburg hármas tétele, valamint a többi remek történelmi ihletésű
számnak köszönhetően egy új, modernebb Iced Earth tárul elénk, Tim
„Ripper”Owens énekessel. Sokan mondják, hogy ez már nem az az Iced
Earth, nyilván nem is az, de gondoljunk csak Jon Schaffer-re, aki akkor
is főnök volt, most is az, és ez a faszi nagyon tudja mit akar!
Melancholy (Holy Martyr)
Az
ezt követő fekete lyuk viszont majdnem, hogy érthetetlen volt, lévén,
hogy kerek három éven keresztül Jon-ék nem tudtak megegyezni a kiadóval,
valamint a show-k is elmaradoztak…De mint tudjuk a medve sem alszik
örökké téli álmot, az Iced Earth körül is megindultak a találgatások, és
mindennek a fönők Jon frappáns módon élét vette egy új, ismét remek
albummal a Burnt Offerings-szel (Last December, Burnt Offerings). Az
égiek azonban ezúttal elfordították tekintetüket az IE-től, és az album
végülis nem hozta azt, amit olyannyira áhítottak, sőt a rengeteg
viszontagság a bandának sem tett jót, olyannyira, hogy Rodney Beasley
távozott is a zenekarból….DE!!!!!! A Burnt Offerings albumon debütált
Matthew Barlow, aki gyakorlatilag remek hangjával új fazont szabott a
zenekarnak, és innentől fogva az Iced Earth csillaga egyre magasabbra és
magasabbra hágott a metal egén.
A
történet jelentős fordulatot vett 1996-ban, mikor egy kiváló alkotással
- már nyugodt szívvel titulálhatjuk alapműnek is - napvilágot látott az
Iced Earth történetének eddigi legjobb műve a The Dark Saga. Barlow
remek beilleszkedése a bandába ezen az albumon jött ki legelőször, és az
Iced Earth végigtarolt a világon. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az
európai turné során a Nevermore-ral koncerteztek. Ebben az időszakban
esett az, hogy a turné éppen Görögországban tartott, és egy rendkívül
kivételes hangulatú koncert után Jonék kijelentették: ők bizony az élő
koncertfelvételüket itt fogják lemezre vinni…Az albumon olyan pofás kis számok lefegtek mint a Dark Saga, I Died For You, The Haunter, Slave To The Dark, Violate…Mondanom sem kell, ezek később is rendszeresen előkerültek. A koncertalbum egyébként 1999-ben került kiadásra, méghozzá Alive in Athens címen, egy triplaCD-s formátumban.
Két évvel késöbb a varázslat tovább szárnyalt; a Something Wicked This Way Comes albummal, ha lehet így fogalmazni, még nagyobbat taroltak, ezer meg ezer rajongó ismerte magáénak az ekkor már vérprofi amerikai zenekart. Ha azt mondom, hogy Melancholy vagy éppenséggel Burning Times, nem hinném, hogy valakinek is más jutna eszébe, mint az Iced Earth…
Az ezredforduló után Jon Schaffer barátunk a misztikus világot kapta elő, és a zenekar 2001-ben előrukkolt a Horror Show albummal (Dracula,Wolf, Jack),mely ezúttal halványabban tündökölt elődjeihez képest, bár ekkorra már a zenekar neve eladta az albumot, az is tény…
2003 júniusában nem kis meghökkenést előidézve, váratlanul elhagyta a zenekart Matthew Barlow énekes, aki addigra már az Iced Earth egyik védjegyét képezte, és mint köztudott az énekes karaktere és hangszíne a zenekar fazonja is egyben, ezért hatalmas csalódással konstatálták a hívek Matt távozását. Barlow elmondása szerint a 2001 szeptember 11.-i események rádöbbentették, hogy milyen rövid is az élet, és szeretne felhagyni zenész karrierjével, hogy a társadalom más területén keresse a megélhetését…
Megindultak a találgatások, ki lesz az utód, ki fogja helyettesíteni a jól megszokott énekhangot? A megoldás egészen salamoni volt, hiszen a Judas Priest ifjú énekese Tim "Ripper" Owens vette át a stafétabotot. Rengeteg támadás érte Jon „főnök”Schaffert, hiszen Ripper stílusa összeegyeztethetetlen volt az IE zenéjével, nem beszélve arról, hogy sokan egy sivár Halfrod-kópiának tartották.
Nem hiszem, és hiszem, hogy nem lehet kétely a 2004-es The Glorious Burden létjogosultsságát tekintve, hisz szerény véleményem szerint ez az IE történetének egyik legjobban megkomponált és legütősebb hangzású albuma. Személy szerint Rippert is jobb énekesnek tartom Barlownál, de ez legyen az én gondom. Hatalmasat alkotott az Iced Earth, és ezzel biztosította létjogosultságát a mára már egyre öregedő zenekar. A Gettysburg hármas tétele, valamint a többi remek történelmi ihletésű számnak köszönhetően egy új, modernebb Iced Earth tárul elénk, Tim „Ripper”Owens énekessel. Sokan mondják, hogy ez már nem az az Iced Earth, nyilván nem is az, de gondoljunk csak Jon Schaffer-re, aki akkor is főnök volt, most is az, és ez a faszi nagyon tudja mit akar!
