„A világ összes kedvessége és kiengesztelése sem jelent semmit,
amíg nem
helyezik elém a megfelelő szerződést.
Ki kell tartanod amellett, amit a
szívedben érzel, és ki kell állnod ezért.
Ez pedig néha azt jelenti,
hogy fájdalmas döntéseket hozol."
Amellett, hogy hivatalosan dobosként szerepelt a zenekarban, több albumon vokálozott, és két dalt ő is énekelt fel. Az egyik az It's Alright (Technical Ecstasy 1976) a másik a Swinging The Chain (Never Say Die! 1978). Kiválóan megmutatta képességeit a Black Sabbath számos dalában, de legjobban az Iron Man-ben érződik a tehetsége. A Sabbath sikeres éveiben (főként a '70-es években) voltak drog és alkohol problémái. Ezek már a '72-es Vol. 4 kiadása idején is érződtek, melyek még a '80-as évek elején is tartottak. A '90-es években kiadott két szólóalbumot is.
A Black Sabbath jelenleg Tommy Clufetosszal turnézik az Egyesült Államokban.
A csapat óriási sikerű visszatérő lemezét, a 13-t a Rage Against The Machine-ből és az Audioslave-ből ismert Brad Wilk dobolta fel.
„Úgy tudom, az üzleti dolgokkal vagy valami ilyesmivel van kapcsolatban ez az egész”, mondta Ward hiányáról Ozzy a MOJO-nak. „De volt a kérdésnek egy másik oldala is. Amikor Bill megjelent, mindnyájunknak fel kellett tenni a kérdést, hogy képes-e lenyomni egy másfél-két órás koncertet, oda tudja-e majd tenni magát eléggé. Én azt javasoltam, fussunk végig a programon, és nézzük meg, mit nyújt, mert annyira formán kívül volt, és minden zenekarban a dobos feladata a leginkább megterhelő.
Billre néztünk, aki nem is emlékezett rá, mi a faszt csinálunk egyáltalán. De nem volt képes azt mondani, hogy oké, ez most nem fog menni, ám kitalálhatnánk valamit, srácok, esetleg ott állhatna egy másik dobos is a hátam mögött. Vagy azt, hogy oké, jövök, és pár dalban én is játszom… Az is tök jó lett volna. Ugyanakkor értem az álláspontját. Megsértettük a büszkeségét, és abszolút megértem ezt is, tényleg. Bill mindig is kedves, kedves barátom és testvérem lesz, de nem lehet meglepődve azon, hogy nem kapta meg a melót. Ismered ezeket a kibaszott sárga emlékeztető matricákat? Na, a teljes kibaszott dobcuccát teleragasztotta velük. Bill, mi a faszomért vannak ezek ott? – kérdeztem én. Erre ő: mert egyébként nem emlékszem, mit csinálok. Én meg: és Bill, honnan fogsz emlékezni arra, hogy a félmillió posztit közül éppen melyiket kell nézned? Ő erre: tudni fogom. Á, remek, fantasztikus! Nem szeretném rossz fényben feltüntetni Billt, de egyszerűen nem volt türelmünk ehhez az egészhez.”
2012. "Kedves Sabbath rajongók és zenésztársak,
Őszinte sajnálattal közlöm, hogy a végső erőfeszítés ellenére sem jött létre megállapodás a közelgő Sabbath koncertekkel kapcsolatban. Jelen pillanatban arról kell tájékoztatnom mindenkit, hogy nem fogok játszani május 19-én Birminghamben, sem a Download fesztiválon június 10-én, sem a Lollapalooza fesztiválon augusztus 3-án.
Szomorú szívvel közlöm ezeket a híreket. Őszinte szenvedéllyel vágytam arra, hogy játszhassak a csapattal, és nagyon, nagyon sajnálom, hogy mindez így alakult. Ezt a közleményt azért is fájdalmas megfogalmaznom, mert különös izgalommal vártam, hogy Tony Iommival zenélhessek a gyógykezelése után. Azt akartam, hogy ez valóra váljon...
...Annak érdekében, hogy világos legyen a helyzet: nem hibáztatom a többieket, nem okolom őket a történtek miatt. El tudom képzelni, hogy mindez nekik sem lehet könnyű, de ez a szituáció nagyon szomorú. Szomorú, hogy mindez így alakult...
A több, mint egy éve kezdődött folyamat során újra és újra ki kellett állnom önmagamért. Tudatában vagyok annak, hogy eközben indirekt módon, azaz nem szándékosan, de sok rajongót feldühítettem és megbántottam. A szívem mélyén tudom, hogy képtelen lettem volna az adott feltételek közepette fellépni ezeken a koncerteken. A legutóbbi európai és Ozzfest bulik után megfogadtam, hogy sosem fogok még egyszer ilyen helyzetbe kerülni, azaz elfogadni egy olyan szerződést, ami a véleményem szerint egyáltalán nem kielégítő. Ki kell állnom bizonyos elvek mellett, akármilyen fájdalmas is. Jelenleg is ezt teszem.
Még áprilisban történt, hogy felkérést kaptam egy 'minimális' részvételre a brit Download fesztiválon. Úgy hiszem, hogy nem több, mint három dalt dobolhattam volna el a csapattal, a show többi részében pedig egy másik dobos ült volna be a cucc mögé. Egy ilyen ajánlatot nem voltam hajlandó elfogadni. Nem voltam felkészülve arra, hogy egy másik dobost lássak a Black Sabbath-tal, miközben én csak három nótában játszhatok.
A birminghami koncertről április 30-án szereztem tudomást egy netes hirdetésnek köszönhetően. Meglepett a dátum és az is, hogy Birminghamben játszik a csapat. Tudva, hogy egy 'aláírható' szerződés láthatáron sem volt, felzaklatott, hogy a csapat Birminghamben lép fel, és feltételezhetően nélkülem. Korábban nem volt tudomásom sem az időpontról, sem a helyszínről, és úgy éreztem, hogy teljesen kihagytak a dolgokból. Felvettük a kapcsolatot a Black Sabbath képviselőivel, hátha kidolgozható valami megoldás. Közben a technikai stábom és jómagam, valamint az amerikai partnereim, befejeztünk minden előkészületi munkálatot annak érdekében, hogy könnyedén átjussunk Angliába. Persze, nem volt ez akkora feladat, hiszen január közepe óta többé-kevésbé készenléti üzemmódban voltunk. A további munkát a brit és európai partnereink is elvégezték, így május 4-én gond nélkül elindulhattunk volna. Csupán két kérdéses pont volt. Az egyik, hogy megszülessen egy megállapodás, a másik, hogy időben Angliába érjünk. Figyelembe kellett venni az időeltolódás okozta fáradságot, valamint a próbalehetőséget is. Szükség volt egy próbahelyre Birmingham központjában, továbbá szállásra, és magára az utazás megszervezésére, de mindez össze is állt a részünkről. A további lépések megtételéhez azonban szükség lett volna egy megállapodásra is
A csapat képviselete és az ügyvédem között közti egyeztetés a május 5-i
hétvégén is folyt, majd május 9-án, szerdán, megérkezett az ajánlat:
'Gyere Angliába, lépj fel ingyen és nézzük meg, hogy sikerül az első
koncert'. Kísértésbe estem. Az nem okozott volna problémát számomra,
hogy ingyen játsszak, de az a kitétel, hogy 'majd meglátjuk, hogy
sikerül az első koncert', bizonytalanná tette a Download fellépést. Az
én ideális elképzelésem az volt, hogy mindhárom koncertet végigdobolom.
Jeleztem a csapat képviselőjének, hogy számomra május 10. az utolsó időpont, amikor még van esély arra, hogy megfelelő felkészülési idő álljon rendelkezésemre Angliában. Május 9-én éjjel azt kértem az ügyvédemtől, hogy küldjön egy rövid levelet a képviselőnek és kérdezzen rá a végső álláspontra. Május 10-én reggel meg is jött a válasz, amely szerint a korábbi ajánlat az érvényes. Miután egyeztettem a tanácsadóimmal és a stábommal, megszületett a döntés arról, hogy az ajánlatot elutasítjuk.
Nem tehetek különbséget a Sabbath rajongók között, nem lehet az egyik koncert fontosabb a másiknál. Ezt képtelen vagyok megtenni. Mindannyian fontosak vagytok. Vagy az összes koncert, vagy egyik sem. Nem tehetem meg, hogy elmegyek Birminghambe és 'majd meglátjuk mi lesz' alapon azt kockáztatom, hogy nem játszhatok a Downloadon vagy a Lollapaloozán. Ismétlem: minden vagy semmi. Nemet kellett mondanom a birminghami bulira, én minden koncerten játszani akartam.
Ez egy nagyon nehéz döntés volt, hiszen a családom birminghami. A Black Sabbath is Birminghamben nőtt fel. Továbbra is ez a szülővárosom és neheztelek amiatt, hogy egy ilyen nehéz választás elé kellett állnom...
...Ugyanakkor nincs bennem rosszindulat vagy neheztelés a többi zenekari tag irányában, szeretem őket, elviselem őket, valamint csalódott vagyok miattuk, ahogy valószínűleg ők is azok miattam. A küzdelmet sosem velük folytattam. Mindig is szeretni fogom őket. Szerintem ezúttal senki sem mondhatja nyertesnek magát. A csapat sem nyert, és pláne nem az eredeti felállásra kíváncsi rajongók. Senki sem nyertes, senki. Még azok sem, akik annak gondolják magukat...
...Végezetül pedig... noha a meghirdetett koncertekkel kapcsolatban lezárult számomra ez a folyamat, továbbra is nyitott vagyok és a jövőben is hajlandó vagyok egy 'aláírható' szerződésről egyeztetni a Sabbath képviselőivel...."
2013.augusztus 04.
Bill minden ellenére továbbra is a Black Sabbath tagjának tekinti magát. „Én vagyok a Black Sabbath dobosa. Nem sétáltam ki a dologból, semmi ilyesmi nem történt: egyszerűen csak nem írtam alá a szerződést, és más irányt vettek a folyamatok." - nyilatkozta Ward a Guitar Internationalnek.
