In memoriam Bon Scott (1946-1980)

'a mi dalaink alapvetően három dologról szólnak, 

a piáról, a szexről és a rock'n'rollról." 

Ronald Belford Scott a skóciai Kirriemuirban született 1946. július 9-én. 

Családja még gyermekkorában kivándorolt Ausztráliába. A beilleszkedésről így nyilatkozott: 

 "Új iskolatársaim a szart is kiverték belőlem, amikor meghallották skót akcentusomat. Egy hetem volt arra, hogy megtanuljak úgy beszélni, mint ők, ha sértetlenül meg akartam úszni a dolgot." 

Így ragadt rá a Bon gúnynév skót származásának emlékeként, amit aztán élete végéig büszkén viselt.

A közösségbe való beilleszkedésért a későbbiekben azonban már korántsem tett ennyit... mikor az ausztrál hadsereg oszlopos tagja akart lenni kidobták a katonai kötelékből azzal, hogy: "alkalmatlan bármilyen közösségbe való beilleszkedésre."

Helyi bandákban kezdett játszani többek közt egy  Fraternity nevű együttessel, de egy motorbaleset után kómába esett. Mire magához tért,  a banda feloszlott.

Ezután sem hagyott fel az énekléssel, de soförködni kezdett.

 Az akkor feltörekvő AC/DC a városukba érkezett és épp ő szállitotta őket a koncerthelyszínre a fiúkat.... és mint sofőr, velük is maradt.

Angus így emlékszik vissza: 

"Amikor kiszállt az autóból, ezek voltak az első szavai: Bon vagyok. Aztán végignézett magán, és így szólt: Úristen, a feleségem bugyiját vettem fel" - 

Amikor Dave Evans később kivált a csapatból, hogy új zenekart alapítson, 

1974 végén Bon Scott  lett az AC/DC énekese.

Felesége Irene Thornton volt, akivel ebben az időben váltak el útjaik, noha hivatalosan csak 1978-ban váltak el. Scott így kommentálta a családi fordulatot: 

 "Egyszer megkérdezte a feleségem, hogy miért nem írok róla is egy dalt? Megszületett a She's got balls. Erre aztán elvált tőlem."

5 év kellett ezután a világhírhez, Scott pedig két végén égette a gyertyát és mindennel élt ami akkoriban a rocksztárok előjogai voltak: sex&drogs&rock n' roll és persze az alkohol...

Az 1979-es Highway to Hell World Tour alaposan kimerítette a zenekart, Bon karácsonyra haza is utazott Ausztráliába. Ekkoriban több barátjának is panaszkodott, hogy teljesen elkészült az erejével, hosszabb pihenésre lenne szüksége. 

"Tizenöt éve úton vagyok, és soha nem akartam megállni. Sok emberrel találkoztunk, sokat ittunk, sokat marháskodtunk" - nyilatkozta egykoron ő maga is. 

Bon Scott  igazi egyéniség volt, aki magával ragadta a környezetében levőket, személyisége átjött mikor a színpadon áll. 

Előadásmódja, mint ő maga egyszerű és hiteles volt. 

Amit énekelt, azt élte: őszinte életérzéseket , minden földi jó élvezetét. 

A közismert anekdota szerint Bon Scott egyszer ezt válaszolta az AC/DC dalszövegeinek "üzenetét" firtató újságírói kérdésre: 

'Soha életemben nem akartam senkinek üzenni, kivéve, amikor megüzentem a szobaszámomat."

Halála körülményei ma sem teljesen tisztázottak.

           Az egyik verzió, hogy 1980. február 18-án Londonban, a Music Machine klubban szórakozott barátaival.....  az estét vele töltő  jóbarát, Alistair Kinnear beszámolója:      Bon hét dupla whiskyt fogyasztott amitől szinte öntudatlanul részeg lett. Kinnear autóval Overhill Road-i lakásához vitte, de ő maga sem épp józan lévén nem birkózott vele, hogy felvigye, hanem éjszakára a Renaultban hagyta. 
Másnap délután tért vissza, és Bont még mindig eszméletlen állapotban találta az autóban, ahogy hagyta. Kórházba vitte, de sajnos már késő volt....


          Nem merült feledésbe a másik verzió sem, hiszen  Kinnear ismert drogdíler volt.
Mivel Bon Scott életében nem ez lett volna az első eset, hogy él vele /sőt két évvel korábban már majdnem tragédia is származott a herointúladagolásból/, nem kizárt, hogy ennek is szerepe volt a végzetes éjszaka történtekben.

Annyi bizonyos, hogy a boncolási jegyzőkönyv szerint Bon gyomrában fél üvegnyi whisky volt, és a kocsiban eszméletlenül töltve az éjszakát összehányta magát és testhelyzetéből adódóan megfulladt.

Ausztriában temették el, sirja, emléke nem jutott arra a méltatlan állapotra, mint  Gary Moore sirja.
Bon Scott nyughelyénél a hozzátartozókon túl a barátok, tisztelők, rajongók is megállnak, hogy lerójják kegyeletüket a rock hatalmas egyéniségének.


Ronald Belford Scott meghalt Londonban, 1980. február 19.-én

Élt 33 évet

Földúton 

Csak két földút,
Mely nehezen járható,
Az egyik közülük:
Egyenes, mint a nyíl,
A másik kanyargós;
Akár egy folyó,
Egymás mellett futnak,
És teljesen különböznek,
De ha egyszer összeérnek,
Mindkét út aszfaltos
És nagy forgalmú lesz,
Együtt majd irányt,
Célt és példát mutatnak,
A többi földútnak.
Bon Scott