Jim Morrison versei, sírja

"Ha elhal a dal, oltsd el a fényt.

A zene örök jó barát, táncolj,

ha mersz a tűzön át.

A zene örök jó barát, míg a vég tör át."

 Az élet sokkal jobban fáj, mint a halál.
               

 

Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.

Azt hiszem, a legmagasabb és a legmélyebb pontok a fontosak. Minden más csak... köztes.

 

Tudod, a nappal öli az éjt, de az éj hoz neki halált.

Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban.
A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra.

  

Köszönöm, uram, jól vagyok.
(...)
Élek, és haldoklom,
ahogy eddig is.

A szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.  

 

Kedvesem, fáj, hogy ezt kell mondanom:
tegnap még szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom.

Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."

Halálom napja a legbensőségesebb magányom.

Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem. Nem vagyok kém, csak szeretlek.

                                  

Fáj téged elengedni,
de soha nem fogsz követni.
Vége a nevetéseknek és lágy hazugságoknak,
vége az éjszakáknak, amikor próbáltunk meghalni,
ez a vég.

Elvesztünk egy ősi
fájdalom-vadonban
hol minden gyermek
őrült s beteg
minden gyermek beteg
s a nyári esőért remeg.

   A jövő bizonytalan, s a vég mindig közel van.

  

 Tudomást sem veszek róla,
de távoli tájakon
már körvonalazódik a halálom.


Megszülettem és halálra
ítéltél.
Nem hibáztatlak

Ne reménykedj, hiszen mindannyian ismerjük a történetet: csókjával árul el az, aki szeret

Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól télig!
De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.

A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.
 

 Semmit sem tehetünk.
Egy napon majd
elmúlik a szerelem.
Hívás nélkül jön,
kérés nélkül megy.
Nem tehetünk semmit sem.

Egyszer, ha igazán egyedül vagy,

nézz önmagadba mélyen
és mondd ki azokat a szavakat,
melyeket magadnak bevallasz,
de másnak sohasem.

A tested dolgozik naphosszat,
a kezed megágyaz éjszakára,
a lelked fárad, sose pihen
és már te sem mosolyogsz.
De nem hibáztatlak
a fájdalmaimért.

Nyüszítve, fogvacogva.
Kiszolgáltatva, megalázva.
Tehetetlenül, ragaszkodva.
Megrémülve és becsapva.

  

A születés véres és fájdalmas.
Az élet hosszú és vigasztalan.
A halál lassú és megalázó.

Ha az ember kibékül a hatalommal, maga is azzá válik.

 

Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor - huss, már el is tűntem... és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem – soha.

Jim Morrison ( 1943. december 08. - 1971. július 03. )

A legenda, akivé alkotta magát ez a rendkívül intelligens manipulátor, aki felismerte a szavak és a tudás erejét, és ezzel élt is.... ezen a napon halt meg. Akár igaz, hogy látták hónapokkal később is itt ott...akár nem... A doors feloszlott, ő többé nem énekelt közönség előtt...és megszünt annak a mítosznak lenni akivé furcsa képei, fogalmazása emelte,...mert nem image-rombolás...de olvassuk újra verseit pl..egyszerű szavak, mindannyiunk által tudott, megélt tények egyszerűen fogalmazva. 

Persze magam is zenéjének rajongója vagyok, és véleményem nem kisebbíti Őt...Tudta, hogy mit akar és volt mersze el is érni.... 


Morrison halála előtt többször is megjegyezte, hogy ő a harmadik. Ezzel arra utalt, hogy valószínűleg ő lesz a harmadik ember, aki rejtélyesen hal meg Jimi Hendrix és Janis Joplin után.
 A hivatalos jelentés szívinfarktust jelölt meg a halál okaként.

A bejegyzésem elején levő, 2006-ban készült videón jól látszik a kontraszt amint végigsétálunk a januári temető sivárságában, hogy Jim sírja virággal, kegytárgyakkal áll a szürke télben is....

Halálának 40. évfordulóján így emlékeztek rá:


 
Sírja a  párizsi Pere-Lachaise temetőben van (6. parcella, a temető fő terétől délre),  olyan "társaságban", mint Oscar Wilde, Proust, Edit Piaf, Chopin, La Fontaine, Moliere és még sokan mások..... De mert senki nem látta a holttestet.... a 2001-ben lejárt sírhely-lekötéskor nem kockáztatták meg az újratemetést esetleg máshol, mert ha nincs holttest, az botrány a temetőre nézve is.... 
márpedig Jim sírja Párizs egyik leglátogatottabb nevezetessége...
A temetés után vasráccsal vették körül és rendőri őrizet vigyázza ma is  a kegyeletüket sajátos mód lerovó rajongók viselkedését..., akik nem kicsit zavarták meg a sírkert nyugalmát....források úgy jellemzik a zarándoklást, hogy szinte csak nem szeretkeztek...ittak, zenéltek, füveztek...
A sírt díszítő mellszobrot is elvitték az ereklyegyűjtők.

Köszönöm, Uram, hogy nem ismerjük szándékaid.
Mindannyiunkat vakká tettél.
Remény nélkül, élve eltemettél
gigantikus csapdádba.

P.s:
Nemrég, Garry Moore születésének évfordulóján posztoltam a gitárvirtuózról....és az áldatlan állapotban levő sírjáról, a család "magyarázatáról"....
Abban biztos vagyok, hogy Cipő sírja soha nem lesz sárga rózsa nélkül....