A BŰN
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
1935. augusztus
József Attila
Azt gondolom nem kell egy rockernek sem magyarázni, miért rímel a fejemben mindig erre az, hogy "gonosz istent nem hiszek..."
Omen: Könnyű szívvel
Valahogy a vallás mint téma végigkísérte az életem.
Anyám / " szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz " J.A / a maga módján hívő lélek volt, de nem járt templomba, Apám ateista volt amennyire emlékszem. Halálakor átjött egy "kedves " szomszéd, azt hiszem Jehova tanúja... és a megözvegyült Édesanyámnak és a három árvának a boldogulást a hitben hirdette.... Én pedig --ahogy azelőtt Apámtól láttam, elzavartam. Hét éves voltam, és azt mondtam, a két kezemben hiszek, amit azzal meg tudok csinálni.
Lépten-nyomon megtaláltak a hittérítők..de egy pár találkozás során "kidolgoztam" azt a tekintetem, amire hamar elhallgattak... Alternatív-, ... abban az időben még deviáns=más=rossz megjelenésem egyértelműen annak a bűnös léleknek mutatott, akit mindenáron az általuk jobbnak ítélt útra kellett volna - szerintük - terelni ...
De én hamar felismertem, hogy az emberek és ami jó nekik az különböző így nagyon határozottan kiálltam amellett hogy nekem senki ne mondja meg, mi nekem a jó. Ha beverem a fejem, a sajátom verem és kész.
"...dacból sem fogtam fel értelmét soha az anyai szónak ..."
Emlékszem, felsőoktatásban töltött éveim alatt egy addig nem hívő ismerősöm egy reggel készülődni kezdett hajnalok hajnalán, hogy ő megy misére .... elfogadtam, de nem értettem mi történt...az éjszakai látomását pedig kellő szkepticizmussal fogadtam.
De sokat beszélgettünk róla.
Egyszer aztán elmentem egy nem templomi összejövetelre ahol a fiatal pap összefogta az érdeklődő fiatalokat és gitárral Pilinszky és József Attila stb istenes verseit énekelték,, beszélgettek nem dogmatikus világképről.
Ezt értékeltem.
Aztán... emlékem az is, mikor a Fiam talán három-négy éves volt népszámláláskor és csendben játszva hallgatta ahogy a rettentő sok okos kérdésen végighaladtunk a kérdezőbiztossal...majd mikor a vallási hovatartozás kérdésnél odaállt az asztalhoz és nagy magabiztossággal közölte, hogy "Édesanya hitetlen gyaur kutya!".
A kérdezőbiztos csendben ránknézett és összepakolta a papírjait, majd sietve távozott.
Vallom, hogy míg meg nem ismerek valamit, nem tudom róla, hogy jó-e az nekem vagy sem... nem volt egy buta ember Marx, hogy " a puding próbája az evés"... így aztán belemélyedtem a Bibliába...amit egyetemes kulturánk egy értékes darabjának gondolok, de csendesen megjegyzem, az is benne foglaltatik, hogy isten azoknak is megmutatja magát segítő szándékkal a bajban, akik nem hisznek benne, hogy híveket szerezzen magának....
Várom....
P.s.: Tiszteletben tartom mindenki vallási és politikai nézetét, építő jellegű-, intelligens vitát is hajlandó vagyok folytatni róla, de más pedig tartsa tiszteletben az én nézeteim, elveim.
Uff
