A ránk köszöntött esős, őszi időben ez a "bátrak éjszakája" volt....
"Vigyázzatok egymásra!,
ez az igazi rock and roll,
vigyázni egymásra"...
A szinte nemesen szerény A Király Halott indította a estét és ebben az elidegenedett világban az egymásra figyelésre, az emberi értékekre hívták fel a figyelmet mindezt abba a zenei köntösbe bújtatva amiben át is ment a szövegeiket velük éneklő közönségnek.
A RockPontot megnyerték...
facebook oldalukat itt követheted (mi már megtettük)
>olyan bolondok vagytok,
de ez olyan jó.... <
Kis szünet után a DFW látványos tűzelemekkel szó szerint berobbant a színpadra zenei, konferálási dinamikája, a szenvedély magával ragadta a nem kislétszámú közönséget. Petőfi magaslatokig ment, ahogyan hitvallást tettek a fiúk
"Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.",
mikor elhangzott, hogy aki színpadra áll, annak bizony értéket kell átadni, tanítani kell...
És nem művilággal félrevezetni a követőket...
A zord időben sokan csak a Road kezdésére érkeztek a falakon belül és kívül is.
A csontig hatoló hideg szélben és esőben is megmutatta a közönség hogy "az a tűz nem aludt ki még..."
A zenekar új üvegbe zárt "pszichologusával" támogatva nem okozott csalódás most sem.
A klasszikus számok csendültek fel sorra ... "éhes füleink" itták ..... Rögtönzött földrajzóra keretében kiderítettük merre van az arra, mármint észak Ahol a hegyeket látod ...
A közönség kusza soraiban voltak magányos farkasok, csapatban önfeledten tombolók, ifjak a szülők nyakában és a domboldalon. Találkozott tél és "megint nyár" is volt... van és lesz.... nem csak a lelkekben hanem visszaköszönt a +30 fok egyesek megjelenésében akiket reméljük az alkohol megvédett, hogy ne Tüdő Gyula úr társaságában töltsék a következő napokat... Bár tudjuk, hogy a részegekre a jóisten is vigyáz... És volt bizony érthetően téli öltözet, nem annyira érthetően magassarkú, tornacipő és acélbetétes bakancs... Motorhead-és hátizsák és eszperantista zöld szíves tatyó, baseball sapka és prémes kapucni... A szélben szálló hosszú haj és a szivárvány minden színében pompázó hajzuhatagok, a tar fejeken csillogó esőcseppekig...
Csúszott a vizes palló és a hidegben az alkohol...
Respect a csapatnak akik lesérült társuk mellett maradva töltötték az estét...
Nem üres tombolás volt tegnap este sem a hamarosan záró Barba Negra Trackben... Minden szám rettenetesen aktuális mindennapi dolgainkra reagált... akár Hofi szösszenetei időtlenek...
Pl.... a benzinárakra... "mindegy nekem" 
- csak reméljük, az illetékesek nem hallották milyen árba is belemegy az akár két-, akár négykeréken benzingőzfüggők jelenlevő keménymagja....
- csak reméljük, az illetékesek nem hallották milyen árba is belemegy az akár két-, akár négykeréken benzingőzfüggők jelenlevő keménymagja.... Kicsit talán fényt mutatott a koncert a jelen káoszában az alagút végén, hogy bár azt mondják a változás az egyetlen örök, állandó dolog.... De mi biztosan tudjuk, hogy a rockzene elpusztíthatatlan... És most is feltűnt a rock katonáinak jövő nemzedéke, akiket mint minden egyes koncerten, most is megkülönböztetést figyelemmel köszöntöttek.
KÖSZÖNJÜK
és
