"Magyar vagyok, magyarnak születtem,
Árulók és gonosztevők uralkodtak felettem,
Hová sodor a szél, tizenhatmilliót?
Utálom az egész XX.századot!"
Az itt eltöltött lassan négy és fél évtized tanulsága, emlékei szerint Magyarországon soha nem volt egyszerű az egyszerű, hétköznapi ember élete. A polgáré. Az állampolgáré.
Voltam eléggé fent...és volt, van, hogy "kenyéren élek, friss vizen és zenén"...
Voltam "nagyon" hazafi is... igen mély nemzeti érzésekkel....
Jah... ugye tudjuk, hogy én nem politizálok, csak jeles, vagy inkább jeltelen pontokon törnek fel gondolataim, mint legutóbb a facebookos posztom arról, hogy valamelyik párt azt mondta kormányunkról, hogy vizet prédikál és bort iszik... s jutott erről eszembe... ami talán primitívnek tűnik, pedig nagyon tükrözi a lényeget, hogy na jah, hogy ők bort isznak, mert nekik futja rá a nem havi hanem napi jóval több mint negyvenhétezerből.... És csak csendesen kérdem meg, vajon hány magyar háztartásban jelent gondot a vízszámla kifizetése.....
Szóval... volt, mikor áthatotta a mindennapjaim, hogy magyar vagyok. Volt, hogy tudtuk miért ülünk előzetesben pl egy március 15 után... Volt, hogy magot alkottunk az ország felsőoktatásában mint ifjú világmegváltó lázadók....és járt hozzánk egy az akkor még más köpönyeget hordó, ma már inkább csak illusztris politikusunk...
Igen, múlt időt írok....
Beleborzongok még pl mikor az Ossián a fülembe húzza Brahms V. Magyar táncát...( a felvezetéssel főleg, ami gyönyörű is lehetne ...így, ezeket a hétköznapokat élve a nagy magyar valóságban csak szívfájdítóak a szavak....hogy a magyar név megint szép lesz.....méltó régi, nagy híréhez...... talán unokáink látni fogják... vagy nem....
Még elérzékenyülök, mikor olimpikonjaink küzdelmének koronájaként megszólal "A" himnuszunk.... és kinyílik a bicska a zsebemben, hogy ők ott érted, és értem, értünk is helytálltak, tettek..és itt milyen sokan vannak felelős pozíciókban akik tehetnének, a közért, egy jobb létért a közembereknek / a rock katonáinak ... :-) /... de csak a saját pecsenyéjüket sütögetik....
Egy italt hozzá?
Ha tehetem nem is figyelek sem híradót sem semmilyen hasonló információt. ( Struccpolitika vagy fáradtság, belefáradás, önvédelem? )
Egyedülálló anyaként, minden elfogultság nélkül mondhatom, mert az élet ezt igazolja, hogy egy emberi értékeiben kiváló ifjút neveltem, aki a választott tanulmányaiban szakoktatói szerint is kiváló...és ehhez pl nem igazán kaptam úgymond erkölcsi támogatást sem...ahogyan nyílván más szülő sem, és ahol lehet, ott nyírbálták és nyírbálják az anyagi hozzájárulást is miközben a teher nő, hogy felsőoktatásban képezze magát...
Szóval ... azt gondolom, az országban minden egyes ember érték... kellene legyen ...a százakárhányévestől az újszülöttig... és a jövő nemzedékét, talán meg kellene jobban becsülni és támogatni abban, hogy emberileg és szakmailag értékes emberek építsék tovább az országot....és pl nem megvonni tőlük azt a tulajdonképpeni nevetséges családi pótlékot is... ami nekik talán fél órás órabérük... Mennyivel másabb lenne olyan lehetőségeket teremteni, hogy a jól /?/ képzett szakembereinknek ne is jusson eszükbe egy élhető mindennapokat adó hazából külföldre menni, mint kényszeraláírást kicsikarni az egyetem előtt, hogy a tanulmányai fejében hány évet kell itthon dolgozniuk azoknak, akik egy jóhírű intézményben pl a jövő munkanélkülijeiként köszöntöttek...
Na jó..ebbe nem megyek jobban bele, mert indulataim a végén elragadnak, és én igyekszem tényleg nem politizálni, de itt élek, és nem tudom eléggé homokba dugni a fejem, és nem akarom, mert akkor rám " ontják vérüket...."
Árulók és gonosztevők uralkodtak felettem,
Hová sodor a szél, tizenhatmilliót?
Utálom az egész XX.századot!"
Az itt eltöltött lassan négy és fél évtized tanulsága, emlékei szerint Magyarországon soha nem volt egyszerű az egyszerű, hétköznapi ember élete. A polgáré. Az állampolgáré.
Voltam eléggé fent...és volt, van, hogy "kenyéren élek, friss vizen és zenén"...
Voltam "nagyon" hazafi is... igen mély nemzeti érzésekkel....
Jah... ugye tudjuk, hogy én nem politizálok, csak jeles, vagy inkább jeltelen pontokon törnek fel gondolataim, mint legutóbb a facebookos posztom arról, hogy valamelyik párt azt mondta kormányunkról, hogy vizet prédikál és bort iszik... s jutott erről eszembe... ami talán primitívnek tűnik, pedig nagyon tükrözi a lényeget, hogy na jah, hogy ők bort isznak, mert nekik futja rá a nem havi hanem napi jóval több mint negyvenhétezerből.... És csak csendesen kérdem meg, vajon hány magyar háztartásban jelent gondot a vízszámla kifizetése.....
Szóval... volt, mikor áthatotta a mindennapjaim, hogy magyar vagyok. Volt, hogy tudtuk miért ülünk előzetesben pl egy március 15 után... Volt, hogy magot alkottunk az ország felsőoktatásában mint ifjú világmegváltó lázadók....és járt hozzánk egy az akkor még más köpönyeget hordó, ma már inkább csak illusztris politikusunk...
Igen, múlt időt írok....
Beleborzongok még pl mikor az Ossián a fülembe húzza Brahms V. Magyar táncát...( a felvezetéssel főleg, ami gyönyörű is lehetne ...így, ezeket a hétköznapokat élve a nagy magyar valóságban csak szívfájdítóak a szavak....hogy a magyar név megint szép lesz.....méltó régi, nagy híréhez...... talán unokáink látni fogják... vagy nem....
Még elérzékenyülök, mikor olimpikonjaink küzdelmének koronájaként megszólal "A" himnuszunk.... és kinyílik a bicska a zsebemben, hogy ők ott érted, és értem, értünk is helytálltak, tettek..és itt milyen sokan vannak felelős pozíciókban akik tehetnének, a közért, egy jobb létért a közembereknek / a rock katonáinak ... :-) /... de csak a saját pecsenyéjüket sütögetik....
Egy italt hozzá?
Ha tehetem nem is figyelek sem híradót sem semmilyen hasonló információt. ( Struccpolitika vagy fáradtság, belefáradás, önvédelem? )
Egyedülálló anyaként, minden elfogultság nélkül mondhatom, mert az élet ezt igazolja, hogy egy emberi értékeiben kiváló ifjút neveltem, aki a választott tanulmányaiban szakoktatói szerint is kiváló...és ehhez pl nem igazán kaptam úgymond erkölcsi támogatást sem...ahogyan nyílván más szülő sem, és ahol lehet, ott nyírbálták és nyírbálják az anyagi hozzájárulást is miközben a teher nő, hogy felsőoktatásban képezze magát...
Szóval ... azt gondolom, az országban minden egyes ember érték... kellene legyen ...a százakárhányévestől az újszülöttig... és a jövő nemzedékét, talán meg kellene jobban becsülni és támogatni abban, hogy emberileg és szakmailag értékes emberek építsék tovább az országot....és pl nem megvonni tőlük azt a tulajdonképpeni nevetséges családi pótlékot is... ami nekik talán fél órás órabérük... Mennyivel másabb lenne olyan lehetőségeket teremteni, hogy a jól /?/ képzett szakembereinknek ne is jusson eszükbe egy élhető mindennapokat adó hazából külföldre menni, mint kényszeraláírást kicsikarni az egyetem előtt, hogy a tanulmányai fejében hány évet kell itthon dolgozniuk azoknak, akik egy jóhírű intézményben pl a jövő munkanélkülijeiként köszöntöttek...
Na jó..ebbe nem megyek jobban bele, mert indulataim a végén elragadnak, és én igyekszem tényleg nem politizálni, de itt élek, és nem tudom eléggé homokba dugni a fejem, és nem akarom, mert akkor rám " ontják vérüket...."
Kaszás Attila-Petőfi Sándor: Nemzeti dal
És hogy mindez most honnan jött????? Napsugarak zúgása helyett ma csodazenét hallottam az utcán---- igen, alapesetben ez ugye motorduruzsolást jelent nálam----de ez más zene volt.... ütemes koppanások.... kb tizenöt pár egy ütemben koppanó lópata muzsikája...egy felvezető huszárral,magyar díszben lovak és lovasaik nemes, büszke tartással vonultak fegyelmezetten...
Bizony valahol beleborzongtam nézve őket...olyannyira, hogy elfelejtettem fotót készíteni róluk... pedig szívmelengető volt...
Aztán magamhoz tértem az elhaló "szívdobbanások" után:
"Mi jöhet még nem tudom,
Olyan, mint egy rémálom
Ott ahol a part szakad,
Kilencszázötvenhat,
Ó, mondd Istenem! Ó, mondd meg nekem!
Ó, mond miért van ez? És, mondd meddig tart ez még?"
