Napi Márai

"Ha az embereknek nem tetszik, hogy így, vagy úgy élsz ... ne bánjad. Nem az embereknek élsz. De ha magad törvényei ellen vétkezel, e hűtlenséget keservesen megbánod..." Márai Sándor

"Tedd, amit úgy érzed tenned kell, arra menj, amerre a szíved terel. Hisz időd oly kevés, légy hát magad ura, míg élsz!" Axl Rose

Turbó linkmegosztás - TurboBookmark.com / www.rockpont.polomania.hu / @:rockanyurockpontja@gmail.com / www.facebook.com/RockPont

2012. augusztus 28., kedd

A vadászat alapelvei

Az, hogy a Vadászat etalon a zenei kulturáltság ismérvei között,  ezt itt magunk között nem is fejtegetném...
 




megjelent: 1984

A felvételek  készítői: Földes László – ének, vers, próza; Deák Bill Gyula - ének, próza, vokál; Tátrai Tibor - akusztikus és elektromos gitárok, vokál, vers, próza; Póka Egon - basszusgitár, fuvola, szintetizátor, zongora, ének, vokál, vers, próza; Döme Dezső - dobok, ritmushangszerek, vokál.
Közreműködtek: Major Tamás – vers, próza; Igó Éva – ének; Bergendy István- tangóharmonika; Bergendy Péter- altszaxofon; Oroszlan György – hegedű; Csomós Péter- vokál; Bodonyi Attila – szájharmonka, vokál; Tzotzoglu Georgios – ütőhangszerek; és a Hobo Blues Band tagjainak gyermekei, mint úttörő őrs. 


A számok:
1. Prológus
2. A hajtók dala
3. A vadászok gyülekezõje
4. Mesél az erdõ
5. Fut a nyúl a mezõn
6. A kerítés mögött fegyveresek fáklyával
7. A vészbanyák dala
8. A királyfi vágtat a réten
9. "Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát" - zokogja az erdész lánya
10. A fattyú reménytelen szerelme és halála
11. A remete története
12. Számûzött lovag
13. A vadászok kara

Még ez sem az az évvolt, mikor  a média elkényeztetett volna bennünket, "elvetemült" zenei ízlésű embereket, akik a "jó ebédhez szól a nóta" és pl Korda Gyuri hangára csavartuk el a rádiót. 
( Nagy választék volt: Kossuth  (  a  híreket preferálta ); Petőfi ( a magyar nótát kedvelőknek ) és  a Bartók ( komoly zenei anyaggal ). )
DE...a technika bébicipője már létezett :



Az alábbi részlet számomra nem csak  a dupla albumnyi anyag szerves egységeként zseniális.

Már évek óta nem hallom az egykor agyonkoptatott szlogent "elidegenedő" világunkról...minden bizonnyal mert ez a folyamat már  nem jelen idejű.
Még annak idején, a felsőoktatásban töltött diákéveim alatt vontam párhuzamot egy férjvadász  csoporttársam  kapcsán  A Vadászat alapelvei által felállított etikai mérce és az ismerkedés-, kapcsolatteremtés között.
És az internetes vadászat kialakulásának  idején már mindenféle emberi kapcsolatteremtés zászlajára tűzném a következő gondolatokat:


A Vadászat alapelvei

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.
A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.


Ez a felvétel igazán a "szívem csücske".



2:25-nél nem kis nemtetszést keltve bejött koncertre Major Tamás, nemzetünk egyik színészóriása ...
Nem is tudom miképp fogalmazni.... mai szemmel hajléktalannak néznénk az egyszerű kis öltönyében,csontsoványan....és mégis...
Alig szólal meg...tartása,emberi méltósága ( és persze mondókája )
képletesen szólva  térdre kényszerítette a koncert közönségét és tiszteletet, tetszésnyílvánítást váltott ki.





Hobo Blues Band: Vadászat - Hajtók dala
Major Tamás

P.s.: míg élek posztumusz mea culpa-zok, akár ártatlanul is, hogy ott ültem a nézőtéren a város egyik elitnek számító iskolájának diákjaként mikor egy  színházi előadást egyszerűen nem volt hajlandó folytatni a közönség viselkedése miatt.
(Azt csak zárójelben kérdőjelezem meg, hogy nekünk való volt-e a komoly darab amire bekényszerítettek bennünket...  Így aztán terhelte némi-nemű felelősség tanerőinket is a történtekért...noha ezt talán még ma   is eretnekség felvetni...)

2012. augusztus 27., hétfő

Sosincs pénzem,az igaz...

Szolgálati közlemény: az alábbi montázs nagy magyar jelenünkre való  vonatkoztatása, bármely párhuzam  vonása csak a  véletlen műve....:)



 Karthago: A pénz


Pénz nélkül gazdagon 
Alexander von Schönburg 

 "(...)Az élvezet titka abban rejlik, hogy az igényeinket (...) felismerjük és visszafogjuk. A latinban van erre egy kedves szó: "temperantia", a mértékletesség. Azért olyan kedves, mert nem annyira fegyelmező, nevelő csengése van, sokkal inkább úgy hangzik, mint a megfelelő arányok megtalálásának művészete. Hasonlóan egy recepthez, ahol nem arról van szó, hogy kihagyjuk a cukrot, vagy a lisztet, hanem a megfelelő mennyiséget használjuk belőlük.(...)"

 

 Tunyogi Band: Bor, zene és nő

 "(...)A relatív elszegényedés egyik legörömtelibb vonzata az, hogy az ember végre mentesülhet a jóléti szeméttől. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, tisztán kell látni, hogy milyen agymosásnak vannak kitéve a fogyasztók napjainkban.(...)"





Ossián: A pénz dala
 


"(...)Az már jó ideje nem számít kiváltságnak, ha valaki gazdag. Az elszegényedők ellenben egyfajta avantgárdot képviselnek, végtére is a természeti erőforrások szűkülése miatt - a nem is olyan távoli jövőben - mindannyian szegényebbek leszünk. A stílusos elszegényedést azonban tanulni kell.(...)"


Omen: Ne a pénz

“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.” (Seneca)


Gasztronómiai perverzió

HELP 
Hozz Egy Liter Pálinkát....


.
-sk-
...már mikor anno hosszúra nyúlt lázasságom idején a neocitrán forró italba öntöttem ( csak az íze kedvéért ) egy kis vodkát, és ezt ( csak az íze kedvéért ) forralt borral kísértem / hála annak a meglilult szent tehenecskének megismételhetetlenül fűszerezve ;-) /
szóval...már akkor megjegyezte néhány békebeli ismerősöm, hogy tudják, hogy perverz vagyok...de azért az élvezetek halmozásának is van netovábbja..... / a gyógymód egyébként bevált /
Nos... nem is ez a lényeg, hanem a tegnap este vagy azoknak akik a tyúkokkal fekszenek inkább már éji órának hatott az időpont..de történetünk szempontjából ez is mellékes körülmény.... mint oly sok más amivel még csigázhatnám a kedélyeid kedves olvasó....
Tehát....
Tűsarkúban, combfixben, áttetsző felsőben és alatta fekete fehérneműben / miért nem feketenemű?! / szóval... tébláboltam a kis bérleményemben.... mikor a nyelvemen éreztem a harminc fokot árnyékban.... a szilvalekvár főzés idejét.... és bizony nem átallottam adni a kiloknak és az egészséges életmódnak, előszedtem a kincset... a lekvárt, hogy kis lélekápolás és bűnözés-gyanánt nyalakodjak kicsinykét.....
Nem akarlak elkeseríteni kedves olvasó...de ismét kitérőt kell tennem....a történet megértése érdekében el kell mesélnem, hogy hírhedten kedvelem a szép késeket és tőröket ...lehetőleg ruházatom része, de legalább táskámban mindig van is nálam, és otthon is mindenhol a kezem ügyében.... forró nyelvvel megnyalni egy hűs pengét... brrrrrrrrrr ... tehát nem díszként, hanem használati eszközként épülnek be mindennapjaimba.
És akkor ott álltam a konyhácskámban, kiengedett vörös lobonccal, megfelelő szerelésben egy kis nyalakodáshoz.... halk szisszenéssel engedett az üveg teteje a szelíd erőszaknak..... másik kezembe került a kedvenc kis tőröm .... belemártottam... hátravetettem fejem és lehunyt szemmel átadtam magam az élvezeteknek......
Az ez utáni pár pillanat történéseit nem tudnám pontosan szavakba önteni..... a tőrrel előtte méregerős paprikát, és hagymát karikáztam ...
a házi lekvár és erős pista, némi hagymával vegyítve a fém érzetével olyan élményekhez juttatott, hogy hirtelen mozdulattal még a nyelvem is megvágtam ...így aztán az új gasztronómiai perverzió némi vér ízével keveredett miközben a tűsarkaimon meglehetősen ritmikus sportgimnasztikába illő táncot jártam.

Úgy köll nekem, miért nem lett volna elég az a lekvárnyalakodás csak úgy ujjal?
Még inkább úgy köll nekem, hát mijjért lekvárt tartok itthon és miért nem pálinkát...mert ugye amiből lekvárt lehet főzni....abból pálinkólát is....
Mennyivel kevésbé  ártalmas a fogyasztása nemdebár az ember nyelvére nézve.....
-sk-


A legjobb méreg

Az élet méreg, ha nem hiszünk benne.
 Az élet méreg, mikor már csak eszköz arra, hogy
 a hiúság, a becsvágy, az irigység beteljenek vele.
Márai Sándor

Tankcsapda: A legjobb méreg


Megboldogult egri leányka koromban, amiben az egri csak mint bikavírus volt valós ( valamivel az élet mellé mégiscsak  mérgeznie kell magát az ember lányának --- vagy épp ellenméregként fertőtleníteni szervezetet ...)
tehát...valamikor a múltamban sokat filozofálgattunk mindenféle világmegváltó gondolatokról...
miközben azt kérdést is nem egyszer körbejártuk, hogy egyes nálunk okosabb fejek szerint az ember az egyedüli élőlény, aki intelligenciájánál fogva úgy éli le az életét,  úgy alkot, és teper többért, jobbért, hogy tudja : a halál így is úgy is  utoléri.



Épp most olvastam egy nekem jobban tetsző gondolatot arról,hogy mi emeli az embert az állat fölé:

 "Az embert évszázadokon át nem a pálca emelte az állat fölébe és ragadta a magasba, hanem a zene: 
a fegyvertelen igazság ellenállhatatlan ereje, példájának vonzása."
Borisz Leonyidovics Paszternak





S hogy mi, intelligens lények  az idők során mivel mérgezzük környezetünket és magunk-, embertársaink életét minden szinten...ezt szerintem senkinek nem kell itt most ecsetelnem...tudjuk,értjük, mégis tesszük.

Szívd,ki tudja  meddig szívhatod...

p.s.: jut eszembe... anno .... megboldogult.... humán (és boros) szakos koromban metamorphózis tesztek tömkelegét kellett írni házidolgozat formájában és fél éven keresztül dobta vissza pszichológia okítóm az egyik művem miszerint én "Ember" állat lennék...


2012. augusztus 26., vasárnap

Ízirájder

 .

Szelíd motorosok

(Easy Rider)

színes, amerikai filmdráma, 90 perc, 1969

rendező: Dennis Hopper
forgatókönyvíró: Peter Fonda, Dennis Hopper, Terry Southern
operatőr: Kovács László
díszlettervező: Jeremy Kay
producer: Peter Fonda
executive producer: Bert Schneider
vágó: Donn Cambern







https://www.youtube.com/watch?v=K5osOJFZ43U
 / sajnos a youtube-ról a beágyazás tiltva, de érdemes rákattintani /

 

szereplők: 

Peter Fonda (Wyatt)
Dennis Hopper (Billy)
Jack Nicholson (George Hanson)
Robert Walker (Jack)
Antonio Mendoza (Jesus)
Phil Spector (Connection)





Wyatt és Billy egy jól sikerült drogüzlet után motorra szállnak és nekiindulnak Amerikának. Különösebb cél nélkül tartanak Los Angelesből New Orleans felé. A két "vadnak született" hippit sehol sem fogadják kitörő örömmel, egy kisvárosban börtönbe is kerülnek. Itt megismerkednek a helyi társaságból úgyszintén kilógó alkoholista ügyvéddel. Kiszabadulásuk után George is velük tart.




Díjak és jelölések:

Cannes-i fesztivál (1969) - Legjobb első film: Dennis Hopper
BAFTA-díj (1970) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Jack Nicholson
Cannes-i fesztivál (1969) - Arany Pálma jelölés: Dennis Hopper
Golden Globe-díj (1970) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Jack Nicholson
Oscar-díj (1970) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Jack Nicholson
Oscar-díj (1970) - Legjobb forgatókönyv jelölés: Dennis Hopper, Peter Fonda, Terry Southern

 




Már nem emlékszem, mikor láttam először a filmet és milyen körülmények között....azt igen, hogy utána, azóta többször is. 
Akkoriban még talán nem is értettünk túl sokat a film hátteréből, csak magával ragadott "valami" a film hangulatából, amiről tudtam, részem, ereimben folyik..."vadnak születtem, az utca nevelt.... "




Dennis Hopper road movie-ja ma is kultuszfilm.. 



További bejegyzés a témakörben:   - Örök szerelem 1
                          - ( nem csak ) tavaszi életérzés




 

2012. augusztus 25., szombat

Hitetlenül

A BŰN

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
1935. augusztus

József Attila

Azt gondolom nem kell egy rockernek sem magyarázni, miért rímel a fejemben mindig erre az, hogy "gonosz istent nem hiszek..."

Omen: Könnyű szívvel




Valahogy a vallás mint téma végigkísérte az életem. 
Anyám  / " szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz " J.A /  a maga módján hívő lélek volt, de nem járt templomba, Apám ateista volt amennyire emlékszem. Halálakor átjött egy "kedves " szomszéd, azt hiszem Jehova tanúja... és a megözvegyült Édesanyámnak és a három árvának a boldogulást a hitben hirdette.... Én pedig --ahogy azelőtt Apámtól láttam,  elzavartam. Hét éves voltam, és azt mondtam, a két kezemben hiszek, amit azzal meg tudok csinálni. 
Lépten-nyomon megtaláltak a hittérítők..de egy pár találkozás során "kidolgoztam" azt a tekintetem, amire hamar elhallgattak... Alternatív-, ... abban az időben még deviáns=más=rossz megjelenésem egyértelműen annak a bűnös léleknek mutatott, akit mindenáron az általuk jobbnak ítélt útra kellett volna - szerintük - terelni ... 
De én hamar felismertem, hogy az emberek és ami jó nekik az különböző így nagyon határozottan kiálltam amellett hogy nekem senki ne mondja meg, mi nekem a jó. Ha beverem a fejem, a sajátom verem és kész. 
"...dacból sem fogtam fel értelmét soha az anyai szónak ..." 


Emlékszem, felsőoktatásban töltött éveim alatt egy addig nem hívő ismerősöm egy reggel készülődni kezdett hajnalok hajnalán, hogy ő megy misére ....  elfogadtam, de nem értettem mi történt...az éjszakai látomását pedig kellő szkepticizmussal fogadtam. 
De sokat beszélgettünk róla. 
Egyszer aztán elmentem egy nem templomi összejövetelre ahol a fiatal pap összefogta az érdeklődő fiatalokat és gitárral Pilinszky és József Attila stb istenes verseit énekelték,, beszélgettek nem dogmatikus világképről. 
Ezt értékeltem. 

Aztán... emlékem az is, mikor a Fiam talán három-négy éves volt népszámláláskor és csendben játszva hallgatta ahogy a rettentő sok okos kérdésen végighaladtunk a kérdezőbiztossal...majd mikor a vallási hovatartozás kérdésnél odaállt az asztalhoz és nagy magabiztossággal közölte, hogy "Édesanya hitetlen gyaur kutya!".
A kérdezőbiztos csendben ránknézett és összepakolta a papírjait, majd sietve távozott. 

Vallom, hogy míg meg nem ismerek valamit, nem tudom róla, hogy jó-e az nekem vagy sem... nem volt egy buta ember Marx, hogy " a puding próbája az evés"... így aztán belemélyedtem a Bibliába...amit egyetemes kulturánk egy értékes darabjának gondolok, de csendesen megjegyzem, az is benne foglaltatik, hogy isten azoknak is megmutatja magát segítő szándékkal a bajban, akik nem hisznek benne, hogy híveket szerezzen magának.... 
Várom.... 

P.s.:  Tiszteletben tartom mindenki vallási és politikai nézetét, építő jellegű-, intelligens vitát is hajlandó vagyok folytatni róla, de más pedig tartsa tiszteletben az én nézeteim, elveim.
Uff

...hulló csillag volt felettem...

Születésem előtt valami szörnyű, főbenjáró bűnt követhettem el. Születés által életre lettem ítélve. – Karinthy


Mikor születtem, a kezemben kés volt -
      azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
      embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
      azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
      Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
      Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
      ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
      azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
      hogy erre csak hallgatok.
 József Attila

 Rossz nyelvek szerint Jimi Hendrix:  Hey Joe című számának alábbi felvétele csalt másnap a világra :
 

Hozzá-m-értő ismerőseim azt mondják, érdemes magammal kapcsolatban megjegyeznem, hogy mérleg vagyok skorpió ascendenssel.... állítólag ez sokat elárul arról, amilyen nehéz eset vagyok ...
meglehet....
Én nem értek a horoszkópokhoz, annak idején bármelyiket olvastuk el a napilapban, mindben találtunk épp aktuálisat ...ez olyan mint az időjárás jelentés szélsőséges változások között , bár nem becsülöm le e tudomány jeles hozzáértőinek szakértelmét, csak engem nem érintett meg soha.
Ez viszont  a csengőhangom :

P Mobil: Rocktóber



P.s.: "mikor születtem a kezemben kés volt "--- és azóta is kés-, tőr imádó vagyok ....  

Mese a sündisznóról

         
"A sündisznók szerint tehát
a tüskék hasznos fegyverek
De ki tudja, mért növesztenek
tüskét az emberek."


                     
                                                                                           Halász Judit : A sün                                                            

Gyermekkorom meghatározó élménye kellene legyen, de nem emlékszem mesére.... egyre sem abból az időből, mikor még nem tudtam olvasni ....
Felnőttkorom egyik kedvence álljon itt helyette :

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe:Talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér .
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam morgott a sün , jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam!! Nem így akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.

Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán.

Örök szerelem 1.

"Illa-berek, nádak-erek. A motorosok jó emberek" 
Beatrice

Ossián : Motorőrület

Három éves voltam, mikor az első motorbalesetem elszenvedtem...Megfertőződtem és életem végéig fogva tart ez a szerelem...és soha nem felejtem el Apám Riga 12 -es segédmotorkerékpárját...

                                

(.... most egy emlékfoszlány valahonnan olvasmányaimból, hogy hazánkban pont születésem évétől nem gyártanak motort... / de nem ér engem hibáztatni  :-)  / ... )

Felnőtt fejjel így nézett ki a búcsú a saját példánytól, mely nem csillogott-villogott, nem volt valami ma divatos típus......de enyém volt, együtt lélegzett velem...:


-sk-
Az ablakon mosolyogva nézett ki a parkolóban álló két kerekű paripára, mely hamarosan combjai szorításában testének minden rezdülésére érzékenyen reagál.
Lassan, szertartásosan  húzta magára ruhadarabjait....még mondja valaki, hogy csak a vetkőzés lehet erotikus.Ugyan!
Amíg - a beállt hideg miatti több réteget magára húzza, bárkit a szívinfarktus kerülgetne...
S végül jön a bőrnadrág, csizma és bőrdzseki .... ami alá még a kissé összhangot bontó vesevédő is felkerül....de muszáj, itt röpködnek a hópihék és a mínuszok s bizony a száguldás még intenzívebbé fokozza a hideg érzetét.
De a nő ezt szereti: minden pillanatot intenzíven élni  no nem a carpediemes csöpögős és elcsépelt nézetek szerint, hisz akik ezt előszeretettel vallják életelvüknek belehalnának ha a pillanatok valódi létével szembesítenénk őket.
Bukósisak kézbe---gyors elégedett pillantás a tükörbe, s szinte futva teszi meg a lépcsőn át az utat, hogy minél hamarabb meglovagolja a rá váró kedvest. Összeszokott páros az övék, egy pillanatra felrémlik mikor először gyönyörködött benne; s apró kis légyottokban megismerték meg egymást. Mára már hangjának egyenletes zsongását megszakító ércét is érti s egyetlen apró mozzanatával eléri a mámor feltörő hangfutamait.
S már ott is áll előtte. Ujjával lassan végigsiklik gerincén... szia kedves...hát... egy talán búcsú bele az éjszakába, mikor a csillagok a fejünk fölött mint milliónnyi kis gyertya a hangulathoz, sorra felgyúl.
Kis fülest illeszt apró füleibe s halkan átjárja porcikáit a hamisítatlan fekete blues; s tudja, hogy a legőrültebb hegyi kanyarból is hazatér, de ha csattanás lesz s ő a szabadság mámorában repül a végtelenbe, akkor sem hall mást a zene hangjain kívül.
Ahogy a dámák legyezőjüket nyitották rég az erotika és a nagy stíl félreérthetetlen mozdulatával, mint koronát teszi fejére a bukósisakot, akkora áhítattal...... a csipkekesztyű helyett a bőrkesztyűt húz......... és lábát emelve a nyeregre nyársalja magát, combjával kissé megszorítja: itt vagyok.
Lehunyt szemmel egy kicsit csak érzik egymást ........majd apró mozdulat nyomán a kedves halk morajjal nyugtázza a nő ottlétét s jelzi: indulás a mámor útján.
A kinti hideget ellensúlyozza a kedves ismert mély hang a nő szívében s érzékeit oly mértékben korbácsolja fel, hogy vadmacskává változik, felpörgeti társát s  vadul kihúz a parkolóból.
-sk-


További bejegyzések motorozásról:  - Ízirájder  
                                               - ( nem csak ) Tavaszi életérzés